Aura fotózás története

 Az aura megjelenítésének kérdésével több mint 100 éve kísérleteznek, egyre sikeresebben. A téma a kor igen neves kutatóit is megérintette. 
Elsőként az aura láthatóvá tételével Nicola Tesla foglalkozott komolyabban. Egy 1891-ben kiadott újságban (Century Magaziné) rajzolták meg őt aurájával, amint speciális berendezésére kapcsolta magát, miután védikus filozófiákkal és tibeti gyakorlatokkal volt szerencséje megismerkedni.
Később 1911-ben Dr. William Kilner orvos közölte az Emberi Energiamezővel kapcsolatban folytatott tanulmányait. Ebben az Emberi Energiamezőt színes fényszűrőkön és ernyőkön át vizsgálta. Azt írta, hogy gomolygó ködöt látott az egész test körül, három rétegben:
a) egy kb. 0,75 cm vastag réteget, közvetlen bőrközeiben,
b) egy páraszerűbb, 2,5 cm széles, a testre merőlegesen áramló réteg vett körül;
c) valamivel távolabb egy külső fényesség, definiálatlan körvonalakkal, kb. 15 cm szélességben. Kilner úgy találta, hogy az "aura" (így nevezte el) külleme életkortól, nemtől, mentális képességektől és egészségi állapottól függően személyről személyre változik. Bizonyos betegségek mint foltok vagy szabálytalanságok mutatkoznak az aurában, ami Kilnert elvezette egy diagnosztikus rendszer kifejlesztéséhez. Ez a diagnosztikus rendszer az aura színe, tömege és általános megjelenése alapján határozta meg az egészségi állapotokat. Néhányat felsorolunk az általa ily módon diagnosztizált betegségek közül: májfertőzés, daganatok, vakbélgyulladás, epilepszia és pszichés zavarok, mint pl. hysteria stb. 

Az aura fotó készítésben mégis az első legkomolyabb áttörést, legnagyobb visszhangot kiváltő eredményt Semyon Davidovich Kirlian tette meg, aki az 1930-as évektől foglalkozott az aura kutatásával. 1939-ben Szemjon Kirlian professzor felkeresett egy kórházat hazájában, az oroszországi Krasznodar-ban, ahol különös jelenségnek volt tanúja. Az egyik pácienst egy új, magas feszültségű generátorral kezelték. Amikor üvegelektródákat helyeztek közel a bőréhez, apró fényvillanásokat lehetett látni. Ez annak volt a jele, hogy valami feltölti az elektródákat. De vajon mi? Kirlian úgy döntött, kideríti, így önmagán kezdett kísérletezni. Két fémlap közé helyezte a kezét és fényképet készített arról a pillanatról, amikor elektromos áramot kapcsolt be. Sikerült rögzítenie a képet, amelyen azt látta, hogy kezének körvonalát fényudvar veszi körül. Hamarosan felismerte, hogy saját auráját fényképezte le.
Rövid időn belül Kirlian módszere lett a legismer­tebb módja az emberi aura fényképen történő rögzítésének. A folyamat során elektronok szabadulnak fel, amelyek megmutatják a személyt körülvevő elektromágneses mezőt.  

Az 1970-es évektől egy amerikai mérnök Guy Coggins kezdett kutatásokat folytatni az aura láthatóvá tételével.
Hosszas kísérletezés után Coggins megalkotott egy kamerát, és mára már olyan szintre fejlesztette, hogy biztonságosan és precízen mérni tudja a szervezet kisugárzását, energiáit és az eltéréseket . 
Guy Coggins (az AuraCarnera feltalálójának) technikája rendkívül egyszerű, logikus és hatékony: a tenyér akupunkturás pontjain keresztül méri fel -BioFeedback technológiával- az aurát, hiszen ezek a nadi kereszteződések az aura ki-be mozgásának pontjai. Nem csak az aurát, de a csakrák töltöttségi állapotát is hatékonyan fel tudja mérni. A 37 éves kutatómunkába bevont auralátókkal lett a technológia egyre tökéletesebbre csiszolva a folyamatos visszajelzések által.